Figyelem!
Még várunk 5 regisztrált és előtörténttel rendelkező boszorkányt és egy új faj lesz elérhető!
Kérünk titeket napont nézzétek meg!
FRPG Top Sites - Magyarország
Kérünk titeket, hogy naponta nézzétek meg ezt a linket, hogy feljebb kerülhessünk a toplistán! Köszönjük :)
Kiemelt társoldalaink!
Noctis Parvulus





The Staff


Admin



Laki

Zenedoboz
Admin zenedobozkája: Nayade zenedobozkája:
Statistics
Összesen 35 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Philippa Stamps

Jelenleg összesen 532 hozzászólás olvasható. in 188 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (13 fő) Szomb. Aug. 14, 2010 5:49 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Újítások!
Szomb. Okt. 08, 2011 1:59 pm by Vendég

» Dumbledore Serege FRPG (Új banner)
Kedd Júl. 19, 2011 5:47 pm by Vendég

» • • Roxfort
Szomb. Júl. 16, 2011 8:50 pm by Vendég

» Blade Of Dawn
Vas. Júl. 10, 2011 4:13 pm by Vendég

» Vergil szobája
Szomb. Júl. 09, 2011 4:51 pm by Vergil

» Vergil dolgozó szobája
Szomb. Júl. 09, 2011 4:40 pm by Vergil

» Barbara Osmer előtörténete
Kedd Júl. 05, 2011 6:30 pm by Vendég

» Boszorkányok
Kedd Júl. 05, 2011 11:26 am by Vendég

» Előtörténet minta boszorkányoknak (Nevetek helye)
Kedd Júl. 05, 2011 11:25 am by Vendég

Hold állás

CURRENT MOON

Facebook-os oldalunk
RSS feeds


Yahoo! 
MSN 
AOL 
Netvibes 
Bloglines 



Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Lesley Pendragon on Szer. Márc. 02, 2011 6:28 pm

Kinyitni? Mégis minek a f3nének látszom? Oké vámpírnak, aki perpillanat éhes és mindezt visszapróbálja fojtani magában. Egy cseppet sem érdekelt az, amit Angyalarc mond. Hátradőlve élveztem volna a nyugalmat, ha a kis kutyus arca nem szed ki az ágyból és visz el egészen hozzá. Úgy tettem mintha ki akarnám nyitni az ajtót azonban csak megkerültem és elkaptam a derekát közelebb húzva magamhoz.
- Ugyan már Angyalarc nem kell elmenned. Nálad normálisabb lakótársat aligha kapnék. – suttogtam mindezt a fülébe. – De ha igazán menni szeretnél, akkor nem foglak visszatartani. A te életed nem pedig az enyém. A te döntésed, dönts helyesen! – elengedtem, az ajtót azonban eszem ágában sem volt kinyitni inkább elmentem a teraszhoz ott meg rákönyököltem a párkányra.
Hjaj ha lenne merszem kiugrani és vérfürdőt rendezni a városba sosem lenne gondom. Angyalarcra vissza sem néztem egy percre megszűnt létezni a semmibe merülve valami ember után próbáltam keresgélni. Akár egy hang vagy valami, ami arra utalna, hogy a közelben találok magamnak prédát. De nem. Nekem muszáj volt visszanéznem a kis kutyusra éhesen. Különben ha jobban belegondolok még ekkora b*r0mságot amit tenni próbálok, vagyis már megtettem, mert előtte állok, a szemeimet meg rávillogtatom és se szó se beszéd elkapom megcélozva kiszolgáltatott nyakát megharapom.
Tulajdonképpen a legutálatosabb szerencsém az, hogy miközben vörös aranyától az ereim és majdhogynem az eszem is csődöt mond ő mégis minden gondolatomat hallja.
Miképpen szitkozom magam,hogy mekkora b*r0m vagyok pont egy kis kutyust, aki egyben a lakótársam bántom.
Ha jobban belegondolok azért a másik terv nem lett volna ennyire fájdalmas. Hogy nekem miért fájdalmas? Nem tudom. Angyalarcot nem voltam képes megölni, csupán amikor elvesztette tartását némi élvezettel töltött el, hogy a karjaimban tarthatom meggyötört testét. Mindig ez van egy dologtól eltekintve. Az áldozataim halottak már nem pedig dobogó szívű kis emberek.
avatar
Lesley Pendragon
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 18
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 13
Join date : 2011. Feb. 06.
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Catherine Crawfield on Szer. Márc. 02, 2011 8:49 pm

Lehelete a fülem csiklandozta, szavaitól libabőrös lettem. És sajnos a közelségének hatására rázkódtam össze - viszont most negatív értelemben...
Megborzongtam, de most nem azért mint az előbb, amikor a közelsége mámoros hatással volt rám, most a félelem tiszta felismerésének borzasztó kínja járt át. Lesley kiment a teraszra, én pedig lenyomtam a kilincset, de az csak nem nyitódott ki. Esküszöm, ha nem nyitja ki, átváltozom farkassá, és letépem ezt a k!baszott ajtót. Mégis mit képzel magáról, ki ő? Először bejön a fürdőbe mikor meztelen vagyok, majd megmakacsolva magát ki se megy, aztán lesmárol, majd az ölében felhoz ide, bezárja az ajtót, majd itt hülyéskedik velem, és és... Istenem.. kellett nekem ide költöznöm! Hittem benne hogy nem minden vérszopó ilyen elmebeteg, de most már látom, felesleges azt mondogatnom "ő más, idő kérdése és megváltozik, meglátom a jó oldalát, csak legyek türelemmel!" mert nem.. nem fog... ő is ugyanolyan mint James, vagy más vérszívó. Tévedtem. Mindet ki kell irtanom, és igenis, a szabályaimnak van lényege!! És nem szabad őket megszegnem.. de nem ám. Mostantól erős leszek, és kitartok magam mellett!
Gondolataimból Lesley alakjának látványa ébresztett fel, ahogy éhségtől eltorzult arca közvetlen előttem engem méregetett. Tudtam mire készül, de annyira kétségbe estem annak tudatára, hogy nem tudok mit tenni, mert bár az ajtót fel szakítottam, és elszaladhattam volna, már nem volt időm, csak egy helyben álltam bilincselő karjai közt feküdvén és nem tudtam harcolni... olyan volt ez, mintha minden fel lenne gyorsulva, csak én lennék lassított felvételben... szörnyen kínzott a tudat, hogy egyszerűen tehetetlen vagyok...
Egy éles nyomás adta tudatomra, már megtörtént, s pár másodperc múlva olyan volt, minthogyha megrándult volna a nyakam, vagy görcsbe állt volna. Ekkora fájdalmat rég éreztem.. de miután megtudtam, minek okából vagyok már félájult, tudatosult bennem, hogy ez a hatalmas és irtózatos szenvedés a lelki terroromhoz képest semmi. Mert totál szét fogok zuhanni.
Sajnos ellenkezni nem tudtam, nem ment. Szinte már félholt voltam a fájdalomtól és a vérveszteségtől. Pedig küzdöttem volna, de már nem volt értelme. Megharapott ez a fattyú, és én már nem tudok ellene tenni. Meg vagyok pecsételve. Örökre ember maradok...
Eme gondolat súlyának érzékelésekor szívszaggató zokogásba kezdtem. Folyt a vérem, folyt a könnyem, csuklottam és sikítva kiabáltam, de csak arra tudtam koncentrálni, hogy minél messzebbre lökjem magamtól ezt az átkozott némbert. Miatta elveszítettem most a múltam a jövőm, a céljaim, mindent ami én vagyok. Ezentúl egy senki lettem, egy jelentéktelen mondén, egy a sok közül. Se Harry, se James, sem pedig családtagjaim, akiket még meg tudnék menteni... egy egész világ halt meg velem együtt.
- Ro-r0hadj meg! - Szűrtem a fogaim között, s bár erőtlen voltam, ez a két szavam olyan határozott lett, hogy büszke lettem magamra. Gúnytól és gyűlölettől csöpögött.
Istenem, ó Istenem, ó te drága uram, fogj vissza, agy letépem azt a k!baszott fejét, és volt nincs ekkora egoista képe... ó a fr@ncba, a k!baszott büdös fr@ncba...
Újra zokogni kezdtem. Ember lettem... mondén! És elvesztettem mindenem, mindent és mindenkit!
Fejem fájt a sok ordibáló zokogástól, nyakam a harapástól, karomban a csontok pedig apró szilánkokra törtek, mikor feltéptem az ajtót az utolsó pillanatban. Mégis, mégis a legjobban belülről mart ez, ez szívfájdalom, amiről tudtam, soha sem fog már elmúlni. Istenem, ó édes Istenem, bár ölne meg, bár hagyná, hogy eme jelentéktelen test elkárhozzon, bár elvenné életem, hogy ne szenvedjek! Elvégre már úgysincs miért élnem...
avatar
Catherine Crawfield
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 17
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 14
Join date : 2011. Feb. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Admin on Csüt. Márc. 03, 2011 11:19 am

Catherine Crawfield ezentúl emberként fog játszani!

Ti játszottátok ki, legyen így! Bekerülsz az emberek csoportjába!!! A színed innentől kék!!!!

Megértésedet köszönöm:
Admin!

_________________
DoriNana üzenete:
*csak elfelejtették diagnosztizálnixD
(L)Amanda(L){Piercing Hercegnő} Senki nem állíthat meg! hehe üzenete:
*ezt amit én művelek erre nincsen diagnosztikaxd
avatar
Admin
Adminisztrátor
Adminisztrátor

Hozzászólások száma : 96
Pontok : 214
Szerepjáték tetszés : 3
Join date : 2010. Aug. 10.
Age : 26
Tartózkodási hely : Mystic Shadow

Felhasználó profiljának megtekintése http://mysticshadow.vampire-legend.com

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Lesley Pendragon on Csüt. Márc. 03, 2011 3:20 pm

Elégedett vigyor ült ki az arcomra, tulajdonképpen egy cseppet sem bántam, hogy egy halandóval kell osztoznom a házon. Mindjárt nem érzi a kárhozott vámpírja a kis kutyus illatot.
- Sss kicsi lány, a kiabálás árt a szépségednek.- persze, hogy gúnyolódtam egy kicsit. Tekintettem azonban mégis a hiányzó ajtóra suhant majd a karjaimban lévő Angyalarcra. Még mindig törölközőben van akár le is ránthatnám róla. De vajon miért nem teszem, és miért csak bámulom véres testét. Mire várok még? Hogy az összes vére szertefosztódjon a kíntól és a gyötrődéstől?
Remek csak most jöttem rá, hogy ápolni is kell, majd amíg összeszedi magát. Magam sem tudom minek a hatására, de a karjaimba vettem hiába sikítozott vagy kapálózott nem engedtem el. Levittem a mosdóba, azaz lesuhantam vele, a kád előtt fontolóra vettem mi a ny*v*ját is fogok most tenni. Akkor vegyük számba mit tettem vele eddig:

1. akarata ellenére bementem utána.
2. egy száll törölközőben a karjaimba vettem.
3. megcsókoltam.
4. felvittem a szobámba és nem engedtem ki onnan.
5. megharaptam.

Most meg mire készülők? Megfullasztom a vízben, vagy csak le akarom mosni róla a vért?
Tudom, itt sem marad csendben és folytatja sikításait. Utolsó erejével még mindig ellenem küzd sikertelenül. Egy halandóval könnyű dolgom lesz. Nem mondtam semmit csak rávigyorogtam minden szitkozódása után, amit csak nem akart abba hagyni.
Óvatosan letettem bár tulajdonképpen, ha jobban megnézem egy inggel kevesebb lesz a szekrényemben.
Természetesen minden halandó rákérdez,,Mit fogsz tenni most velem? Megölsz?” Angyalarc azonban más volt. Minden egyes szava elment a fülem mellet, igazság szerint minden egyes szitkozódást csak bóknak vettem. A mosdó ajtójára néztem, amit nem zártam be, egy perc gondolkodás nélkül azt az ügyet is elintéztem még időben.
Megengedtem a csapot, hogy valami víz is legyen a kádban, ha tényleg bele akarom tenni a kislányt. De legalább nem kis kutyus. Bámultam egy ideig Angyalarcút, majd nagy előre lépést téve legbelül felkészülve a legrosszabbra egy centire megálltam előtte. Szemügyre vettem majd csak úgy semmi előzmény lehúztam róla a törölközőt, ami már oly megszokottan rásimult testére. Nem néztem rá hagytam, hogy a hajam függönyként rá boruljon szemeimre. De ez sem segített, a kíváncsiság ellökte magától a ,,függönyt” és a törölközőt meg amit szorongattam a földhöz vágta. Rémes mindig a kíváncsiságom irányít és készített arra, hogy elkapjam a halandó meztelen testét, minden ellenszenv ellenére is és gyengéden beletegyem a kádba.
- Sss ne kiabálj, csak a jóvátehetetlent próbálom jóvátenni. – nem vigyorogtam, amikor meg végre sikerült megfogni vizes kezét többé már nem engedtem el.
,,- Sosem fogom azt kérni, hogy ezek után a szemembe nézz, és velem együtt nevess ezen a dolgon meg tégy túl. Most mégis azt kérem, hogy maradj nyugton és ne ellenkezz.”
Elengedtem a kezét és bevizezve a kezem majd próbáltam lemosni a vért. Oké nem érdekelt az, sem ahogyan szenved a víz miatt. Nem vagyok orvos, aki perceken belül meggyógyítja a betegét.
Elégé nehezen ment túl gyenge én meg képtelen vagyok meztelen testét bámulni, tulajdonképpen iszonyodom tőle (?).
avatar
Lesley Pendragon
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 18
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 13
Join date : 2011. Feb. 06.
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Catherine Crawfield on Pént. Márc. 18, 2011 11:19 pm

Azon kívül, hogy szúrós és velejéig ható kényelmetlen pillantással meredtem rá, mást nem tehettem. Nem voltam rá képes... egyszerűen csak feküdtem a karjaiban elernyedten és tehetetlenül, miközben arra gondoltam, hogy még talán James közelségét is jobban tűrném mint Lesley-ét. De egy biztos - várhatja hogy ekkora r0hadék tett után itt maradjak. Sz@rok a házra, tojok mindenre! Csak kerüljek innét minél messzebbre...
A férfi felemelt, majd félholt testem levitte a földszintre. Már nem érdekelt semmi, semmi, csak hogy megöljem. Tudtam, nincs már miért élnem. Kívül-belül elhervadtam... örökre.
Lent a fürdőben újra küzdeni kezdtem ellene miután szemtelenül megfosztott az egyetlen anyagtól, ami eddig eltakarta intim részeimet - amihez semmi köze! Ó, hát persze, még vigyorok is hozzá egy sort... hogy d0gölne meg!
Én már ebben az egészben tényleg csak azt nem értettem, mi a fr@ncot csinál... de most komolyan, mit is? Meg akar ölni, aztán életben hagy? Hát nem tudom, vagy szadista, vagy nem érzi át mit érzek, hogy már lényegtelen így élnem átlagként, egyedül, üresen... szerintem mind a kettő igaz rá. De most komolyan, inkább hagyott volna ott a padlón szenvedni, mint hogy az egyetlen dolgot is ami még megmaradt (volna) számomra, a méltóságomat is elveszi... és akkor neki sem esett volna bántódása.
Mert igen, végre valahára össze szedtem magam, és kisajtolva a lelkemből a maradék erőt is úgy pofon csaptam ahogy csak tőlem tellett. Meglepő módon eléggé jól sikerült, oly' annyira, hogy bár a rúgkapálásomra és a szitkozódásomra ügyet sem vetett, erre azért már felkapta a fejét. Éljen!
Nem tudtam eldönteni, mi lesz a következő lépése. Gondoltam arra, hogy azt mondom "bármit megteszek, csak ne ölj meg!" majd mikor bedől bumm! - hátba támadom. De nem, inkább tartottam a szemkontaktust vele amíg csak a lélek tartott, aztán mikor már nem bírtam még levegőt venni sem lehunytam szemeim hagyva had öleljen körbe a sötétség. Az eszméletvesztés szép dolog, legalább is nekem annak számított egy ilyen szituáció közepette jelen esetben... csak a hátránya az, hogy amíg fogalmam sincs mi zajlik körülöttem/velem, Lesley bármire képes lehet...
avatar
Catherine Crawfield
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 17
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 14
Join date : 2011. Feb. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Lesley Pendragon on Szomb. Márc. 19, 2011 8:03 pm

Nem egy percig sem bírtam tovább. Ki kell mennem és itt kell hagynom, szenvedésre és még több szenvedésre van szüksége. Hadd érezzen legalább egyszer valami gyűlöletet irántam. Sóhajtottam egyet, mert már tényleg egy percig sem bírtam ki a közelében. Addig éreztem biztonságban magam, amíg a törölközőért nem kellet mennem. Tudom, tudom, tudom, ki kell tartani a végsőkig még ebben a kárhozott társadalomban is.
Szorongattam a törölközőt igazság szerint egy cseppet sem voltam humoromnál. Valahová eltűnni előle, amíg lehet és hagyni, hogy tovább szenvedjen. Majd a segítségem nélkül életét és eszméletét vessze.
Mégsem tettem, én nem vagyok rá képes, nem tudom elárulni a saját íratlan törvényeimet. Küzdenem kell, amíg még lehet és van miért.
Megálltam előtte és bámultam, nem akaródzott kivenni őt a vízből inkább a falhoz szorultam továbbra is iszonyodva álltam a végzet felett. Mit műveltem?
Közelebb surrantam a törölközővel azon gondolkodva, hogy mit is próbálok most tenni.
Kiemeltem a vízből teljesen összevizezve magam. Nem számított csak, hogy valamilyen úton, módon feltámasszam ebből a fájdalomból.
A mosdóban egészen biztosan nem fog menni, a törölközőt, ami meg már amúgy félig vizes félig száraz volt rátettem.
Minden megvolt így feliszkoltam vele a szobájába. Nem is értem, hogy lehet egy ilyen gyönyörűséget nem megérinteni.
Sikerült letenni az ágyra azonban a feltámasztásos dolog nem volt ínyemre gondolom, majd hátralévő életem során azt hallhatom mennyire tönkre tettem az életét vagy éppen pont őt.
Sóhajtottam egyet, mert lehet, hogy nem vagyok teljesen felkészülve erre az egész mentsük meg az életét a kárhozattal dologra.
Hogy lehetne nem átváltoztatva életben tartani? F3nébe! Miért kellett nekem megcsókolni és bemenni a mosdóba utána?
A szívünk mélyén mind ugyanolyanok vagyunk egy csúcsragadozót próbálunk létrehozni ártatlanok testéből.
Beleborzongtam miket gondolok itt összevissza, de hiszen vissza kell hoznom valahogy.
Végül is így az ágyban fekve nem néz ki rosszul. Határozottan nevettem de nem Angyalarcon,hanem magamon.
Egy széket hoztam be amit letettem az ágy mellé ,majd leültem rá. Na jó nem voltam biztos benne,hogy egy kéz szorongatás rendbe teszi őt.


A hozzászólást Lesley Pendragon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 24, 2011 4:22 pm-kor.
avatar
Lesley Pendragon
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 18
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 13
Join date : 2011. Feb. 06.
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Admin on Szer. Márc. 23, 2011 6:21 pm

Kérlek szépen, ne csinálj Catherine-ból vámpírt!! Akkor maradjon ember. Kicsit játsszátok ki a dolgot!!!

Megértéseteket köszönöm!

Admin!

_________________
DoriNana üzenete:
*csak elfelejtették diagnosztizálnixD
(L)Amanda(L){Piercing Hercegnő} Senki nem állíthat meg! hehe üzenete:
*ezt amit én művelek erre nincsen diagnosztikaxd
avatar
Admin
Adminisztrátor
Adminisztrátor

Hozzászólások száma : 96
Pontok : 214
Szerepjáték tetszés : 3
Join date : 2010. Aug. 10.
Age : 26
Tartózkodási hely : Mystic Shadow

Felhasználó profiljának megtekintése http://mysticshadow.vampire-legend.com

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Catherine Crawfield on Pént. Márc. 25, 2011 1:55 pm

Tudatomnál voltam, de mégsem...
Nem tudtam gondolkodni. Olyan volt mintha vak lennék. Valami nyomott és fojtogatott, én mégsem küzdöttem semmi ellen, még ha tudtam, szinte már levegőt sem kapok. Valami azt súgta jobb ha nem harcolok, s jobb, ha inkább így maradok ebben a kellemes kis békességben.
Félig voltam tudatomnál... valahogy éreztem ami körülöttem folyik, de vakon, és furcsán. Olyan volt mintha egy tükör mögül próbálnék kitörni... vagy nem, ez így nem pontos. Hát elmagyarázom!
Mikor kinyitottam a szemem - még ha másodpercekre is sikerült - forgott velem a világ, mindenből többet láttam mint kellett volna, és totál el volt mosódva az egész. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a víz alatt kémleled a dolgokat.
Hallani is hallottam, de minden visszhangzott, és alig tudtam beazonosítani a dolgokat. Mintha víz csobogott volna még mindig a fülembe, még ha tudtam is hogy a szédülés ellenére is szilárd felületen fekszem. Vagy mint egy régi film. Néha akadozott, lemaradtak dolgok, vagy egybe folytak, kimaradtak.
A tapintásról már ne is beszéljünk. Megmozdulni sem tudtam, és nem csak a fájdalom miatt. Ha magamra parancsoltam hogy "csináld!", az agyam megmakacsolva magát nem volt képes végrehajtani a parancsot. Amúgy is, mindenhol bizseregtem, el voltam zsibbadva, és minden felület ugyanolyannak tűnt.
Fogalmam sem volt mihez tudnám hasonlítani ezt az állapotot. Tudatlan tudatosság. Pf, ez így nyomi - és hihetetlen hogy még ilyenkor is képes vagyok összeveszni magammal...
Ezután minden kiesett, a kormány kicsúszott a kezemből, és kénytelen voltam a maradék irányítást is elvesztenem...

Sötét volt és békés, a fülem pedig úgy zúgott és sípolt, mintha a világ összes elektromos mütyürje a gügye frekvenciáival mind ellenem lenne.
Ha levegőt vettem a légutam csípett, de főként mart, mintha smirglivel szántották volna végig azt. A tüdőm nyomott, nehéz volt, és dacosan ellenállt mindennek, amivel próbáltam kényelmesebbé tenni a helyzetemet. Mintha totál túl lett volna terhelve.
Nem volt kedvem felülni, valahogy gyenge voltam, kimerült, és fáradt. Miután kinyitottam szemeimet, rögtön le is csuktam őket. Akárcsak a légutaim, ugyanúgy csíptek. Szuper, most biztos úgy nézhetek ki mint valami piros szemű zombi!
Fel akartam emelni a kezeimet hogy megdörzsöljem a szemeim, de a bal nem engedelmeskedett. Rögtön felpattantak szemhéjaim, de mikor a kezemre néztem, már nem láttam ott semmit. Értetlenkedve dörzsöltem meg kézfejem, hisz' esküdni mertem volna, hogy az előbb még valami vagy valaki megakadályozta a mozgást. Felültem, még mindig tapogatózva.
Valahol az éjszaka közepén járhatott az idő. Itt-ott be volt húzva a sötétítő, így néhány kintről beszűrődő fénytől eltekintve komor homályba burkolózott a mindenség.
Az ágy szélére ültem törökülésben, majd sírva fakadtam. Nem emlékeztem semmire, fogalmam sem volt, mi történik, hol vagyok. MIÉRT nem emlékszem semmire? Még mindig álmodnék?
Kétségbe estem. Felpattantam, mire leesett rólam a törülköző. Értetlenkedve kaptam magamra. Miért csak egy szál anyag van rajtam?
Kinyitottam a terasz ajtót. A kinti lámpák fénye itt-ott világossággal töltötte be a szobát, - már amely még működő képes volt - a holddal együtt. Körül néztem a szobában. Az egyik lámpa által egy fénycsík szűrődött be a félig nyitott ajtón át, amely végighúzódva a szobán a falra is felfutott. Egy alak ült egy széken az ágyam mellett. Sikítani akartam, - és inkább csak azért mert aggodalom töltött el hogy esetleg meglátja az intim dolgaimat, mintsem a veszély miatt - de egy hang sem jött ki a számon. Kimeresztett szemekkel kétségbeesetten a villany után kezdtem tapogatózni, s miután az egész szoba kivilágosodott, még jobban megszeppenve fordultam felé.
- Ööö... - Kezdtem, de nem folytattam. Mit is mondhatnék? "Tűnés a házamból idegen!" vagy "Mit keresel te itt? És ki vagy?"
De ehelyett csak azt válaszoltam, hogy:
- Izé bocsi, kissé még nem vagyok magamnál... ismernem kéne? - Dadogtam. A nyakamhoz kaptam, mivel szörnyű fájdalom nyílalt bele. Egy seb tátongott ott, amit ügyesen le is kaptam, így vérzésbe kezdett. Ijedten meredtem a kezemen vöröslő vérre. De nem csak a nyakam, a fejem is véres volt. Hátul. Kétségbeesetten sikítottam.
- Mit csináltam? Mégis mi a ó fészkes fenét csináltam, b@ssza meg?!! Te vigyáztál rám miközben pihentem, ugye? Jó izé később majd megbeszéljük az izét hogy ki vagy, vagy mi, csak segíts! - Hebegtem. Tényleg fogalmam sem volt mi történt, és mi van most itt, de már kezdett elegem lenni.
Hideg félelem járt át. Ki ez a személy...?
avatar
Catherine Crawfield
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 17
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 14
Join date : 2011. Feb. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Lesley Pendragon on Pént. Márc. 25, 2011 5:21 pm

Az ébrenléte térített észhez és az, ahogyan feláll, elsétál a teraszig azért ezek után nem tudtam volna rá nézni. Meg sem szólaltam volna, néztem volna a távolból, ha eszébe nem jut az éjjeli lámpa felgyújtása.
Szavai az első percben furcsának tűntek majd eszembe jutott a harapás a nyakán. F3nébe!
- Jelenleg egy napja ismersz... –sóhajtottam majd a többit elfordulva mondtam mintha csak a falhoz beszélnék. – Nem csináltál semmit csak... – elégé furcsán hangzott volna, ha annyit mondok,, én voltam kislány ,megharaptalak” ehelyett azonban mégis valami más járt át.
Visszafordultam felé és úgy próbáltam közelebb kerülni hozzá.
- Nem vagyok orvos... – jelentettem, ki ahogyan megérintettem a sebet. F3n3 gondolta volna, hogy akkorát kap a nyakára. – Jobb ha... – óvatosan végig húztam meztelen testén a szemeimet. - ... felöltözöl vagy egész nap így akarsz maradni?
Semmi humorom nem volt még egyszer bemutatkozni, bár kiterveltem valamit és azt véghez is fogom vinni.
Megcsókoltam Angyalarcot teljesen hirtelen, na meg ezzel a lendülettel el is húzódtam tőle.
- Menjek vissza a szobámba vagy maradjak még veled? – igazság szerint azt hiszem, kezdek hozzá szokni a jelenlétére, ha olykor törölközőket tépek le róla, már ez is kezd meg szokott lenni. Elkaptam egy hatalmas ölelést adva neki újra megszólaltam.
- Ezen túl jobban vigyázok rád, ezt megígérem!
Sóhajtottam majd újra a szemeibe néztem. Kétségbeesése határozottan jól esett, valóssággal örültem annak, hogy ilyen furcsa lett.
Lehajoltam véres nyakához és apró puszikat adtam rá, hogy begyógyuljon, na meg egyetlen egy csepp vér se menjen kárba.
Persze igyekeztem nem a fogaimmal érinteni azt a hófehér nyakat mely most vértől gyöngyözött.
A halál... ó az a szörnyű halál,hogy mindent elvesz tőlünk még akkor is, ha nem akarjuk. Mindez akkor a legszörnyűbb, ha boldogok vagyunk teljes szívünkből, a gond csupán az, hogy én sosem voltam és lehetek boldog.
- Idővel begyógyul! – precízen megoldottam a véres ajkak gondot is semmi feltűnés vagy valami.
Oké annyira imádom kihasználni az embereket, amikor megengedik nekem, hogy használjam őket.

avatar
Lesley Pendragon
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 18
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 13
Join date : 2011. Feb. 06.
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Catherine Crawfield on Pént. Ápr. 08, 2011 9:43 pm

Próbáltam a fiú szavait érzelmezni, felfogni, sőt, próbáltam a szavak mögé is látni, de egyszerűen fogalmam sem volt semmiről... Kedvem támadt volna kifaggatni, de ez is képtelennek bizonyult, mert ahányszor szóra nyitottam a számat, valamivel mindig meglepett, s még a levegőt is sikerült belém fojtania. Megcsókolt, majd ellökött. Itt megint összezavarodtam... Most akkor ezt hogyan is kéne értelmeznem? - Aztán átölelt... majd alig fedett testemet elég látványosan végigmérte, hogy még jómagam is belepirultam. Persze ez mind semmi, ahhoz képest, amit a nyakammal művelt. Lágyan csókolgatta, miközben lehelete csiklandozott, nyelve pedig érzékien táncot járt sebemen. Akaratlanul is beleremegtem a gyönyörbe, holott leírhatatlanul lüktetett a nyakam a fájdalomtól. De ez...? Ez még a fájdalmat és csodálatossá tette. Megijedtem.
- Kérlek... - Mellkasára simítottam tenyerem, majd alig érezhetően eltoltam magamtól. Bár élveztem, és még élvezni is akartam azt, amit az előbb tett, valahol mélyen, legbelül tudtam, tartanom kell tőle. Nevezhetjük akárminek... így is úgy is ugyanaz volt a hatása - görcsbe rándult a gyomrom, ha átlépte a két centi távolságot, belépve az intim szférámba.
- Maradj itt!
Magamhoz véve pár ruhát lementem a fürdőbe hogy felöltözzek... Aztán mikor elkészültem, a tükör elé állva végigmértem magam. Hát nem mondom, szörnyű egy látvány volt. A szemem be volt esve, gondolom a vérveszteségtől, és leírhatatlanul sápadt voltam, hogy még magamra nézni is rossz volt. Nyakam oldalán érdekes seb tátongott, miből vér folyt alá... Elgondolkodva simítottam rajta végig. Vajon hogy szerezhettem? És ó édes Istenem...! Milyen jól esett az a csók!!
Aztán eszembe jutott a fejem... Hátul még aggasztóbb seb volt, ami sokkal de sokkal jobban vérzett a nyakam. Aggasztott. Szédültem.
- Öö... - Elgondolkodtam. Mi is a neve?-Sóhajtottam. Visszaszaladva az emeletre hirtelen megfordult velem a világ, majd teljesen váratlanul összecsuklottam, s talán ha nem kapaszkodtam volna meg a korlátban, hátra is esem. Szörnyen szédültem, és rendíthetetlenül fájt a fejem. Pislogtam párat, majd mély lélegzeteket véve felálltam, és bementem a fiúhoz a szobába.
- El kell kísérned... Kérlek! - Fogtam meg kezét, majd lefelé húztam a lépcsőn, habár eléggé ügyetlenül, és botladozva. Alig álltam a lábamon.
De tudtam, muszáj végre tisztáznom a dolgokat.

// Mystic Shadow-i Klinika / Felnőtt osztály //


avatar
Catherine Crawfield
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 17
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 14
Join date : 2011. Feb. 06.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Lesley Pendragon on Pént. Ápr. 08, 2011 10:26 pm

Időm ugyan lett volna rengeteg , visszasuhanni a szobámba , és bezárkózni , addig amíg elmúlik a veszélyes állapotom. Rémes mit ki nem hoz belőlem egy halandó.Hihetetlen módon a padlóba gyökerezett a lábam , meg sem mozdultam. Mintha láthatatlan láncok fogtak volna le ,persze tudtam , mindez az akaratom miatt van.
Lassan végig gondoltam , mit is mondhatnék majd neki , mi történt vele. Egyetlen vadállat neve sem jut eszembe , amire ráfoghatnám a gyanút.
Angyalarc visszajött , hogy újra megtöltse élettel a szobát. Újra megöleltem volna , legalább csak egy percre. Csak akkor érzem jól magam , ha igazán bánthatom őt. Hát nem csodálatos az élet vele?
Kell ennél jobb lakótársnő az életembe ? Nem !
-Menjünk kocsival az gyorsabb ! - ajánlotta fel mindezt bennem egy hang,melyet magam sem ismerek. Ha ismerném azt mondanám, hogy egy halandóról beszélek aki nem mellesleg az áldozatom. Megőrjítő! Aljas hazugság és ámítás az,hogy képes vagyok nem vigyorogni azok után amit láttam. Hm ezzel halok meg majd , és térek észhez. Nem elég az amit elvettem tőle erőszakkal , ennél sokkal több kell! Lefogni és ugyanazt tenni mint az áldozataimmal... megölni őt.
Szorongattam a kezét s,húztam magam után egész az autómig.
-Ülj előre! - kinyitottam előtte a kocsi ajtaját és hagytam , hogy beüljön az anyósülés mögé.Én tette, egy gyors kerülést ,pillanatok alatt ott ültem a kocsiban Angyalarc mellett. Ránéztem , ott bajlódott a biztonsági övvel , amikor fogtam magam és elintéztem helyette.Csókot nem adtam pedig fel voltam készülve rá , hiszen annyira közel volt hozzám , én meg elszalasztottam az alkalmat.Végül is elindultunk.

// Mystic Shadow-i Klinika / Felnőtt osztály //
avatar
Lesley Pendragon
Newbie
Newbie

Hozzászólások száma : 18
Pontok : 33
Szerepjáték tetszés : 13
Join date : 2011. Feb. 06.
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Lesley Pendragon & Catherine Crawfield háza

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.